Fél évszázad a vállalatban: "TRUMPF a második otthonom"

A nagy fekete felgördülő kapu közel négy méter széles és öt méter magas. Aki a TRUMPF ditzingeni székhelyén a fejlesztési épületben áll, alig láthat át fölötte. A kapu mellett egy kártyaolvasó. Amikor egy TRUMPF munkatárs odatartja vállalati igazolványát, szinte mindenkinél ugyanolyan hosszan sípol. Amikor a készülék pirosan villog, azt jelenti: "Hozzáférés megtagadva". A kapu melletti tábla magyarázza, sokan miért nem léphetnek be. "Kísérleti terület - belépés és fényképezés tilos" olvasható rajta. Itt kutatja a TRUMPF saját technológiáinak a jövőjét.

Most egyetlen hívás Jürgen Brandt felé segít átjutni a kapu másik oldalára. Alig fejeződött be a hívás, felgördül a fekete kapu. Mögötte 25 TRUMPF gép áll egy nagy csarnokban. A lézervágógépek, hegesztőgépek, hajlítócellák inkább csak sejthetők, mivel a munkatársak darabjaira szétszedték ezeket. Minden sarokban folyik a csavarozás, szerelés és próba. Jürgen Brandt ragyog, és int, mintha azt mondaná: "Fel, csak bátran".   

Itt a TRUMPF kísérleti laborban és prototípusgyártásban van a 65 éves ember birodalma. És ez már szinte öt évtizede. "Az idén ünneplem az 50-edik szolgálati évemet", mondja büszkén és körülnéz: "Itt minden centimétert, és ami még fontosabb, minden egyes gépet ismerek". 1973 szeptemberében kezdte a TRUMPF-nál szerszámkészítő tanulmányait. Azóta a családcentrikus ember nem vált meg Ditzingen városától és "az ő TRUMPF-jától". Jürgen Brandt kacag: "Osztálytársaim egyre-másra váltották munkaadóikat. Lehet, hogy munkahelyeik egész egyszerűen nem voltak érdekesek. Nálam mindig volt változatosság. Az évek során egyetlen nap sem volt okom máshol körülnézni."

Ötletelés, kipróbálás és megvalósítás, ez volt Brandt hitvallása a legelső naptól fogva. A kísérleti terület épp a megfelelő hely volt, és jelenleg is az. Erre váltott közvetlenül kiképzése után, és először esztergályosként és maróként dolgozott. Később mester, utána csapatvezető lett, és ma a lapos ágyazású lézerek koordinátora. "1982-től máig 74 TRUMPF gépet segítettem a világra", meséli Brandt, és egy Excel listára mutat, amelyet kezében tart. Ezen pontosan dokumentálta, melyik évben dolgozott kollégáival egy bizonyos gépújdonságon. Az áttekintésen megtalálható az első hidraulikus stancolófej, az első CO₂ lézer vagy az első lapos ágyazású lézer szilárdtestlézerrel. "Jelenleg nincs olyan géptípus a TRUMPF-nál, ami nem járt még a kezem között", örvendezik az évfordulót ünneplő. Felépített, kipróbált, hibákat keresett, tökéletesített gépeket, új ötletekkel állt elő, és még egy szabadalmat is bejelentett. Mindig szorosan egyeztetve a fejlesztőkkel és tervezőkkel, de mindig szem előtt tartva az ügyfeleket és szervizmunkatársakat is. Jürgen Brandt munkájához igényli a körképet.

A kísérleti csarnok közepén áll egy téglalap alakú konténer ablakokkal. Egy pillantás az üvegen keresztül elárulja: Itt egyébként megbeszélések zajlanak. A helyiség célratörő. Egy nagy asztal, egy tucat szék körülötte, és egy színes képernyő az elülső oldalon. Az asztalra Jürgen Brandt számtalan fotót helyezett. Ez a TRUMPF története képekben. "De ez még nem minden", mondja, felnyitja laptopját és rákattint pár mappára évszámokkal: "Vannak fotóim a megépített prototípusokról, külföldi tartózkodásaimról és vásári bevetéseimről", meséli. A meghajtó több, mint 20.600 fájlt és 36 gigabájt adatot mutat ki.  

Képgyűjteményének fénypontjai: az emlékek 17 országból, ahol TRUMPF bevetésen volt, köztük Ausztrália, Dél-Afrika, Szingapúr és az USA. "Tulajdonképpen munkahelyem a ditzingeni kísérleti csarnokban volt. De mivel olyan jól ismertem a TRUMPF gépeket, a szervizes kollégák mindig akkor fordultak hozzám, amikor már nem láttak más kiutat." Jürgen Brandt egy speciális területért volt különösen ismert: Ő volt a szakember az ütközött gépek esetén. Ha valahol a világon egy gépnél ütközött a lemez a vágófejjel, őt hívták. Néha a főnöke rovására. "A szervizmunkatársak felhívtak és nyersen annyit mondtak: "Jürgen, nyertél egy utazást", utána pedig útra keltem. Gyakran azt sem tudtam pontosan, hova, csak elrepültem", emlékezik Brandt. Így járta be a fél világot.

Míg Jürgen Brandt külföldön élvezte a kalandot, hazájában értékelte a minőségi együttlétet. "Jól emlékszem, ahogyan az akkori főnököm, Berthold Leibinger be-benézett munkahelyemre. Tudni akarta, mikor lesz kész a következő gép, hiszen végül is ettől függött az üzlet", nyilatkozza Brandt. Mai napig sem fáradt bele az új kihívásokba. "Számomra nem léteznek problémák, csak olyan dolgok, amik nem működnek 100 százalékosan. Ötletelő vagyok, aki csak akkor boldog, amikor rálelt a megoldásra", mondja mosolyogva. A kísérleti csarnokban álló lézervágógépre utal. Itt éppen a kábel futását optimalizálta a ferde vágófej számára. Valószínűleg ez utolsó projektjeinek egyike. Októbertől nyugdíjba vonul.

"Természetesen örvendek neki, egyszer úgyis ideje már. Öt unokám van, szenvedélyesen dobolok és otthon is szívesen szerelgetek. De a TRUMPF a második otthonom. A TRUMPF-nak élek", mondja láthatóan meghatódva és vigyorog: "Nem is ismerek egyebet, mint naponta elbiciklizni a TRUMPF-hoz." Összeszedi képeit az asztalról, bezárja a képeket a laptopján, és a fekete kapu felé megy. Megnyomja az ajtónyitó gombot, és a kapu felgördül. Brandt átmegy rajta és így szól: "Néha még jobban kiélvezhettem volna az itt töltött időt." Pár másodperc múlva egy tompa zaj: a fekete felgördülő kapu bezárult Jürgen Brandt mögött. És a kísérleti csarnok ismét zárva van.