A munkahelyem gyakran légvonalban 10.000 kilométerre van az otthonomtól – Európa, Ázsia és Észak-Amerika között felváltva. Mikrochipeket gyártó gépek szerviztechnikusaként vagyok úton. Ezeknek a gépeknek minden egyes perc állásideje óriási összegekbe kerül az ügyfeleinknek. Szolgálat közben ezért a nyugalmi pulzusom általában kicsit magasabb, mint a munkanap végén.

De egy ázsiai megbízás során teljesen leizzadtam. Tiszta helyiségbe való overallban dolgoztam, ami alatt a hő viszonylag gyorsan felgyülemlik. Hozzájött még az ügyfél sürgetése, akinek a chipjei sok modern okostelefonban megtalálhatók. Egy bonyolult komponenst kellett kicserélnünk, hogy a berendezés folytathassa a gyártást, és az ügyfél a tervek szerint szállíthasson. Már a munka legelején folyt az izzadság a homlokunkon, mert nagyon magas darabszámokról volt szó, és az időnk is nagyon szűkösre volt szabva. A felső vezetés képviselői ott álltak mögöttünk, és nézték, ahogy dolgozunk.

De megőriztük a nyugalmunkat, és teljes fizikai erőbedobással egy tényleg nagyon hosszúnak tűnő hét alatt újra működésbe hoztuk a berendezést. Szerencsére a munka nem minden alkalommal ilyen izzadságos – de pontosan emiatt olyan izgalmas a számomra.